Teknősös akváriumok vizének minősége és szűrése

Felhasználók saját cikkeinek közzététele
Avatar
mardigras
Veterán teknős
Veterán teknős
Hozzászólások: 1019
Csatlakozott: 2009.05.26. kedd, 15:09
Tartózkodási hely: Budapest
CONTACT:

Teknősös akváriumok vizének minősége és szűrése

Hozzászólás Szerző: mardigras » 2014.05.14. szer., 17:09

TEKNŐSÖS AKVÁRIUMOK VIZÉNEK MINŐSÉGE ÉS SZŰRÉSE

Az alábbi cikkben minden lényeges információt megtalálhatsz az édesvízi teknősök akváriumának tisztántartásáról. Az első fejezetben rövid áttekintést adok a kémiai paraméterek fogalmáról, mely segítségül szolgál a később taglalt szűrőfajták biológiai működésének megértéséhez.

A második fejezet a szűrők felépítéséről, működéséről és szűrőanyagok típusairól szól. Legvégül néhány példát is találsz, hogy mindezt hogyan tudod majd a gyakorlatban hasznosítani, és miként válaszd ki az igényeidnek leginkább megfelelő berendezést.

Igyekeztem közérthető módon fogalmazni, hogy ne legyen túl sok tudományos szakzsargon benne.

VÍZMINŐSÉG

A tiszta vízminőség az egyik legfontosabb szempont a víziteknősök számára, hogy megfelelően fejlődhessenek és egészségük is kifogástalan maradjon. Sajnos a teknőstartók körében elterjedt nézet, hogy a hüllőknek nem létfontosságú a víz biológiai és kémiai tisztasága. Ez súlyos tévedés!

Az alábbiakban megnézzük az egészséges víz fontos jellemzőit, majd az utána jövő fejezetben pedig azt, hogyan érjük el ezt az ideális állapotot...

1. KÉMHATÁS (pH)

Az oldatok savasságának (aciditás) és lúgosságának (alkalikusság) mértéke. Közelítőleg az oldat hidrogénion koncentrációjának negatív logaritmusával egyenlő.

Mértékegysége a pH (pondus Hidrogenii, hidrogénion-kitevő) egy dimenzió nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát) jellemzi. [28.]

Különböző oldatok pH értéke:
- semleges: pH = 7
- savas: pH 7 alatt
- lúgos: pH 7 felett
- víz (keménységétől függően): 6,0–8,5
- tengervíz: 7,5–8,4

Több tényező is befolyásolja a vizünk pH értékének ingadozását. A biológiai szűrőrendszerek (értsd: külső szűrők) savasító folyamatok során bontják le a szerves anyagokat. Ez a savasodás felerősödik, ha oxigénmentes környezetben, csökkent vízáramlás mellett zajlik le.

A pH beállításához több módszer létezik. Az egyik a különböző, akvarisztikában használatos adalékanyagokkal (pl. vízkondícionáló cseppek) operál. A pH-szint emelése szódabikarbónával érhető el, mely csökkenti a savasságot és növeli a lúgosságot. A pH-szint csökkentés pedig nátrium-difoszfáttal, ez csökkenti a lúgosságot és emeli a savasságot. Ezek viszont csak a probléma tüneti kezelésére szolgálnak, ha nem a forrását szüntetjük meg, használatuk után hamar instabil lesz a kémhatás!

Természetesebb és hosszú távon kifizetődő megoldás a pH stabilizálására a mészkő, a korallhomok vagy a tengeri állatok mészváz-zúzalékának az aljzathoz keverése vagy a szűrőbe helyezése, ami emeli a víz lúgosságát. Ez megfelelő biológiai szűréssel kombinálva hosszú távon is megnyugtató eredményt tud hozni. Erre a kérdésre még kitérek a következő, vízkeményéséggel foglalkozó bekezdésben, hogy teljes legyen a kép.

Különböző teknősfajták pH igényei

- Az ékszerteknősök és a hozzájuk hasonló mérsékelt égövi fajták elég toleránsak a különböző mértékű, de nem extrém szélsőségű kémhatásokra. Ez valahol a pH7.0 és a pH8.0 közötti tartományba esik. Mivel a csapvíz pH7.5 körül van, ezért az esetükben ezen nem érdemes változtatni. Előnyös lehet viszont a magasabb pH a kórokozók visszaszorításában, melyektől így a teknősök is nagyobb biztoságban lesznek (Thomson, 2003).

- A különböző egzotikus dél-amerikai fajok (pl. Hydromedusa tectifera, Kinosternon scorpioides, Chelus fibriatus) viszont kifejezetten az enyhén savas pH-jú (barna) vizek lakói, mivel az ilyen élővizekben sokkal erőteljesebb a növényi bomlás (csersavasodás). A matamata egyenesen a pH5.0-5.5 között érzi jól magát, ami az enyhén savas tartomány alsó szélére esik. Ezt az értéket tőzeg granulátummal, catappa levelekkel, égertobozzal, csersav porral vagy tőzegmohával (sphagnum) lehet ilyen alacsonyan tartani. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a kórokozók és gombák is az enyhén savas kémhatású vízben érzik jól magukat, ezért az ilyen típusú akváriumoknál nagyon nagy gondot kell fordítani a higiéniára!!!

- Az ausztrálázsiai teknősök (pl. Emydura, Chelodina, Carettochelys insculpta) számára ideális kémhatás: a témával foglalkozó szakmai oldalak egyöntetűen a pH7.8 - 8.4 között tartományt javasolják, ami enyhén lúgosat jelent. (Latta [2.] és Scott Thomson [11.]). Ennek az oka az, hogy mészköves talapzaton futó folyóredszerekben élnek, ami magas változó vízkeménységet eredményez a vízbe oldódó magnézium és kalcium miatt. Ennek hatására lesz magas a pH szint is. Az ilyen teknősöknél használj mészkődarát az aljzathoz keverve! (ld. a "Vízkeménység" fejezetet!)

Figyelem! Az akvárium pH-szintjének változtatását csak apró lépésekben szabad elvégezni, az esetleg már benne élő állatok kellő alkalmazkodása érdekében!

2. VÍZKEMÉNYSÉG

A víz több oldott alkotóelemet tartalmazhat, melyek szerves vagy szervetlen forrásból származnak. Ezek a nyomelemek kalcium, magnézium, kálium, nátrium, szulfátok és kloridok lehetnek.

Vízkeménységnek a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét nevezzük, melyet különféle módokon lehetséges meghatározni. A víz keménységét a benne oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége befolyásolja.

Változó keménység

Más nevén KH (karbonátkeménység): alakulását a kalcium-hidrogén-karbonát (Ca(HCO3)2), illetve a magnézium-hidrogén-karbonát (Mg(HCO3)2) mennyisége határozza meg. A vízzel együtt áramló szén-dioxid a vízzel hidrogén-karbonátot alkotva tartja oldott állapotban az ásványi anyagokat. Ám amikor a szén-dioxid elillan, például nyomáscsökkenéskor vagy hőmérséklet-növekedéskor, a hidrogén-karbonáttal oldottan tartott karbonátok kiválnak, és lerakódást hagynak maguk után a vízfelszín közelében az üvegen, ez a vízkövesedés.

Állandó keménység

Más néven GH (general hardness): mértékét a szulfátok, kloridok (kénsavas és sósavas sók, mint kalcium-szulfát, kalcium-klorid, magnézium-szulfát stb.) határozzák meg, melyek hő hatására sem válnak ki.

A két keménység együttesen adja meg a víz összkeménységét. A keménységet általában keménységi fokban adjuk meg. Magyarországon jellemzően a német keménységi fokot használják (jele nk° vagy °d vagy dGH/dKH).

Teknősös akváriumok ideális vízkeménységi értékei

Tipikusan elterjedt fajoknál (pl. ékszerteknősök):
KH és GH: az enyhén lágytól a keményig jó a tűrőképességük, de kevés pontos hozzáférhető adat van ebben a témában. A közepes keménység ideális választás az esetükben (3.72-6.75 dGH = 60-120 ppm).

Keményvíz-igényes fajoknál (pl. Ausztrálázsiai teknősök*):
KH (változó vízkeménység): 200-300ppm (11,2-16,8 dKH) = kemény
GH (állandó keménység): 300ppm-416ppm (18-25 dGH) = kemény

Konverter:
http://users.tinyonline.co.uk/chrisshort/waterhard.htm
http://www.hamzasreef.com/Contents/Calc ... ersion.php

A mészkődara, mint adalékanyag hatása a vízkeménységre

Azon teknősfajtáknál érdemes mészkövet használni, melyek enyhén lúgos kémhatású és kemény vizet igényelnek. A darája apró (2-3 mm-es) szemcséjűre zúzott mészkő, melynek alapanyaga jellemzően 98%-ban kalcit (kalcium karbonát). Ezt az anyagot az állattenyésztésben is hasznosítják táplálékkiegészítőként (ISO 22.000 élelmiszerbiztonsági szabvány), így nem veszélyes a véletlen elfogyasztása sem. (Kapható: www.sipocz.hu). Első használatakor opálosan zavarossá teszi a vizet, ami 1-2 nap alatt leülepszik, illetve a külső szűrő kitisztítja. Ez egyáltalán nincs hatással a bent lakó állatokra, nem érdemes kivenni őket. Természetes alternatíva lehet a tengeri akvarisztikából ismert (kis szemcseméretű) korallhomok (pl. Aqua-medic corall sand 1-3mm).

A mészkődara fontossága abban rejlik, hogy segít a kellő karbonátkeménység (KH) fenntartásában, és így közvetve a pH stabilizálásában. A vízbe oldott kalcium pedig a teknős szervezetébe kerülve elősegíti az egészséges páncél fejlődését. (Így nem kell külön tápanyagkiegészítőkkel sem etetni.) A mészkő vagy korallhomok adagolása előtt praktikus megmérni a helyi csapvíz összkeménységét (GH és KH), hogy ehhez igazodhass a vízkeménység (és közvetve a kémhatás) beállításakor. Ha nagyon kemény a csapvíz, akkor kevesebb mészkődara fog kelleni...

3. A VÍZMINŐSÉG MÉRÉSE

Ahhoz, hogy pontosan tudd, beállt-e a vized biológiai egyensúlya, kémiai gyorstesztek segítségével lehet leellenőrizni. Erre a célra számos terméket találunk, különböző pontossággal és áron. A legegyszerűbb megoldást a indikátoros (papírcsíkos) gyorstesztek jelentik, melyek általában egyszerre teszik mérhetővé az nitrit, nitrát, klór, GH, KH és pH szinteket. Ezek olcsók, de kissé pontatlanok, arra jók, amit a kategória neve is sugall. Az indikátoros cseptesztek egy fokkal drágábbak - főleg, ha mindet megvesszük belőlük - de jóval megbízhatóbbak is. A legfontosabb: a nitrit, az ammónia és a pH, ha vannak halaink is a teki mellett, akkor a nitrát kordában tartása is szerepet kap. A mérés csúcsát természetesen az elektromos műszerek jelentik, ezek a lehető legpontosabbak, de nem olcsó játékszerek. Digitális kézi pH vagy vezetőképesség mérőt már kaphatunk a 10 ezer Forintos tartományban is. Barkácsolóknak és statisztikusoknak egy tipp: a digitális műszerek beszerezhetők szondaként is, melyek sorba kötésével, számítógéppel vezérelve akár automatizálhatók/elemezhetők is lehetnek ezek a folyamatok.

Az alábbiakban csak az elvárt értékeket sorolom fel a számunkra fontos kémiai jellemzőkről. Természetesen ez egy beállt nitrifikációs ciklus esetére értendő. 1 ppm (parts per million) ~ 1 mg/liter (szobahőmérsékleten) [27.]

Klór (Cl2): 0.00 ppm (Utántöltés előtt 1-2 napig levegőztessük a vizet, hogy elpárologjon a klór)
Ammónia (NH3): 0.00 ppm
Nitrit (NO2): 0.00 ppm
Nitrát (NO3): 40 ppm alatt (Ha halaink is vannak, akkor legyen alacsonyabb mértékű)
GH és KH: fentebb már kiveséztük.

4. SÓTARTALOM (csak specialistáknak)

Az édesvízi teknősök vizének enyhe sózása meglepően hangzik, ám fontos előnyökkel járhat! Az ausztrál teknősök specialistái literenként 4-5 gramm akváriumi só adagolását (Thomson, 2003.) ajánlják (0,4-0,5%). Ez a mennyiség még közel sem eredményez a tengervízhez (3-5%) mérhető sótartalmat, hanem a brakkvíz (0,05-3%) alsó tartományába esik. Szerepe abban rejlik, hogy megelőzi a gombásodást, teknőseink kisebb eséllyel kaphatnak bőrfertőzéseket. Egyedül olyan állatoknál ne használjuk, melyek túlnyomórészt kloáka-légzésűek (pl. Rheodytes leukops).

Itthon mesterséges tengeri sót a tengeri akvarisztikával foglalkozó kereskedésekben lehet kapni, akár kimérve is. Például: Aquarium Systems Reef Crystals szintetikus tengeri só (kb. 1000 Ft/kg).

Figyelem: a sósságra vonatkozó fenti leírás csak egy ajánlás, kéretik körültekintéssel, saját felelősségre alkalmazni! E témában készültek az utóbbi években kutatások, erre egy jó példa Deborah S. Bower disszertációja, mely a dél-ausztráliai Murray-folyórendszerben élő Emydura macquarii (szélesszegélyű huszárteknős) fajok védelmével, sótoleranciájával foglalkozik. Vonatkozó rész a brakkvízhez való alkalmazkodóképességükről szóló 4. és 5. fejezet. Aki elmélyedne a témában, annak érdemes elolvasni.

Fontos fejben tartani, hogy a párolgással a sótartalom visszamarad. A rátöltéskor nem, de részleges vagy teljes vízcserénél arányosan kell pótolni a veszteséget!

VÍZSZŰRÉS - SZŰRŐK FAJTÁI ÉS HASZNÁLATA

Az előbb ecsetelt vízminőség fenntartásának alapvető feltétele az erőteljes szűrés, melyet az akvárium víztartalmától függően kell megválasztanunk.

1. A VÍZSZŰRÉS ALAPJAI

Az akváriumi vízszűrés lényege leegyszerűsítve az, hogy a szűrőbe érkező vízből először fizikailag kell kiszűrnünk a hordalékot, majd a szerves anyagok bomlása során keletkező kémiai szennyeződéseket (ammónia, nitrit) kell a megfelelő baktériumokkal biológiai úton lebontatnunk, végül még igény szerint további elemeket is kivonhatunk belőle (foszfát, fémek, más nyomelemek).

Biológiai szűrés (nitrifikáció)

A nitrogén-ciklus, másnéven nitrifikáció, lényege a szerves anyagok bomlástermékeiből származó ammónia nitritté majd nitráttá alakítása (24 és 25). Ezen folyamat során aerob (oxigénigényes) baktérium fajok, így a Nitrosomonas - a hal, a teknős és a növények végtermékéből származó - ammóniát bontják le nitritté. Ezután Nitrobacter és Nitrospira fajok ezt a nitritet átalakítják nitráttá. Szeretik az oxigéndús vizet, ők laknak a szűrőkben és az akvárium berendezéseinek felszínén.

A nitrátot viszont már csak az anaerob (oxigénhiányos környezetet kedvelő) baktériumok tudják lebontani (lásd alább a kiemelt írásban), melyeket jobb, ha nem engedjük be a teknős életterébe.
Mivel a nitrát alacsony koncentrációban már nem veszélyes (40-50 ppm), így a legegyszerűbben az időszakos, részleges vízcserével tudjuk kordában tartani.
  • Kitérő: pár szóban a denitrifikációról

    Az anaerob baktériumokról annyit fontos nekünk, édesvízi akvaterraristáknak tudni, hogy gyakran kórokozók, kockázatot jelentenek a tekikre nézve. A mély és sűrű aljzatban tudnak elszaporodni, ahol nekik megfelelő oxigénmentes körülményeket találnak. A nitrátot egyes fajaik oxigénné és nitrogénné bontják, mások pedig visszafele alakítják (denitrifikáció), amivel megintcsak mérgező nitrit és ammónia keletkezik. A folyamat mellékterméke még a kénhidrogén, a hírhedt "tojás szag" okozója, mely nagyobb mennyiségben mérgező, nehezebb a levegőnél, így fedett akváriumokban a víz felszínén is képes felgyülemleni.

    A denitrifikációs biológiai szűrésre is van példa, mely főleg a tengeri akvaristák körében elterjedt, de komplexitása és költségessége miatt jelen írásban nem foglalkozom vele. Helyette elég a rendszeres vízcsere, és egészséges marad az akváriumod!

    A nem kívánt denitrifikáció elkerülése: ha homok aljaztunk van, ne legyen az 3 centinél vastagabb rétegű, továbbá hetente egy pálcával vagy az ujjainkkal jól fésüljük át, nehogy oxigénmentes zárványok alakuljanak ki, illetve kénhidrogén buborékok rekedjenek meg benne!
2. A SZŰRŐK

A teknősös akváriumok tisztántartásának legfontosabb eszköze a vízszűrő, és enélkül nem is szabad őket üzemeltetni! (Nem létezik olyan víziteknős, melynek ne lenne egyformán szüksége rá.) Ezernyi típussal találkozhatunk, melyek közt meglehetősen nehéz egy laikusnak kiigazodnia. Hangzatos ígéretek, szép csomagolások és gyatra teljesítmények kavalkádja uralja a piacot. Némelyik olcsónak látszik, de sokszor gyenge, és egy vagyont kell utólag költeni a hatékony szűrőanyagok pótlására. Sajnos itt fokozottan érvényes, hogy olcsó húsnak híg a leve. Az alábbi leírással igyekszem a legrövidebb utat megmutatni nektek a rengetegben, hogy ne bosszúság legyen a vásárlás eredménye...

A belső szűrők

A legtöbb állatkereskedésben kapható szivaccsal töltött belső szűrővel nem kívánnék behatóbban foglalkozni, mert függetlenül az akvárium méretétől, nem tartom megfelelőnek a hatékonyságukat egy teknős számára. Ezekkel csak a hordalékot lehet kiszűrni, de a víz továbbra is bomlik tovább, megkövetelve a néhány naponkénti vízcserét. Emiatt a folyamatosan változó, a "buggyant" és a frissen csapolt klóros közt ingadozó vízminőség egyáltalán nem kedvező egy teknősnek!

Egyedüli kompromisszumnak tartom a moduláris kialakítású belső jethead-ek választását, melyekben több kis tartály is helyet kap, lehetőleg biológiai szűrőanyagokkal töltve. Ilyen például az Eheim Aquaball vagy Eheim Biopower szériája. Esetükben a vízforgatási teljesítmény mellett fontos a szempont a szűrőtartály mérete is.

A külső szűrők

Térjünk át a hatékonyabb megoldások szemléltetésére! A külső szűrők több fajtája is létezik, melyek lényege ugyanaz: az akvárium vizét egy zárt rendszeren keresztül átemeljük egy különálló tartályba/medencébe, ahol ületpítjük és átfolyatjuk azt különféle szűrőközegeken. A megtisztított vizet visszavezetjük az akváriumba, és ezt nagy erővel ismételjük a végtelenségig.

Jelen cikkben a külső tartályos (vödrös) szűrőkkel (canister filter) fogok behatóbban foglalkozni. Az itthon elterjedt teknősös medencék méretéhez és szennyeződéséhez ezek használhatók a legcélszerűbben.

Bármilyen mérű akváriumnál érdemes biolóiga szűrést alkalmazni, de praktikusan mondjuk a 40 liter víztartalomtól kezdődően (pl. 50x35x35cm üvegben 25cm magas víz), mert hatékony, nem foglalja belül helyet, egészségesebb élőhelyet biztosít, melyet ritkábban kell drasztikus takarításokkal bolygatni, így csökken az állatokat ért stressz és a betegségek kockázata is, és nem utolsó sorban a nekünk sem kell hetente feleslegesen pucolni az egészet.

A külső szűrők kapacitása

Kiválasztásakor a lehető legnagyobb óránkénti átforgatási aránnyal számolj, legalább négyszeres, de simán felmehetsz akár 10-15x-es rátáig is, és minél nagyobb szűrőtartálymérettel, melybe sok biológiai szűrőanyag fér bele.

Érdemes odafigyelni, hogy a gyártók külön adatként tüntetik fel azt, mekkora űrtartalmú akváriumokhoz ajánlják (pl. 200-300 liter) és azt, hogy mennyi a teljesítménye (vízforgatás/óra). Esetünkben csak az utóbbi adat a mérvadó!

Mivel a teknősök sokkal több ürüléket, vizeletet vagy ételmaradékot hagynak a vízben, mint a halak, így magasabb lehet az ammónia, a nitrit és nitrát mértéke, továbbá sokkal több lesz az üledékes szennyeződés (mulm) is. Ezzel az eszközzel jól kordában lehet tartani őket.

Nem kell visszariadni a nagy átforgatási teljesítménytől sem, mert NEM lesz örvénylő víz, nem fog a teknős "körbe forogni". A vízáramlás irányát könnyen lehet a csövezés beömlőjével befolyásolni, a nyomás erejét esőztetővel vagy tölcsérrel és a berendezési tárgyakkal tompítani.

A saját tapasztalatomat tudom felhozni: az 55 literes, dzsungelesen sűrűre telepített növényes akváriumomat egy 1050 liter per órás külső szűrővel hajtom, hozzá egy tölcséres kiömlővel (lily pipe), és nem erősebb a vízmozgás, mint egy lágyan csörgedező patakban. Ez kb. 20x-os óránkénti vízforgatást jelent. Érdemes tudni, hogy a növényes medencékben is elképesztő mennyiségű hordalék termelődik, viszont az erős szűrésnek hála, mindig kristáytiszta marad a vize (ammónia: 0ppm, nitrit: 0ppm, nitrát: 5ppm alatt).

A 10 literes garnélás nano akváriumomban pedig egy 300 liter per órás (Eheim 2211) külső szűrő dolgozik, mely 30x-os óránkénti teljes vízforgatást biztosít, a tartálymérete pedig 10%-a az akvárium űrtartalmának. Egy "lily spin" kifolyót használva ebben sem örvénylik a víz, csak finoman lengedeznek a Microsorum levelei, és a garnéláknak is pont kellemes. Olyan jól tisztít, mintha látszólag nem lenne víz az üvegben...

Ez két szélsőséges példa, viszont azt bizonyítja, hogy sokkal messzebb van a külső szűrők pumpateljesítményében a felső határ, mint azt gondolnánk!


Konklúzió: minél kisebb akváriumod van, annál inkább megengedhető luxus a nagyobb vízforgatási teljesítmény! Tehát, például egy 50 liter víztartalmú tekis akváriumba nyugodtan tegyél egy 500-800 liter/órás szűrőt, egy 100 literesbe meg 1000-1200 liter/órásat! Nyilvánvaló, hogy az akvárium méretének növelésével viszont már nő a szükséges vízpumpateljesítmény miatti fajlagos költség is (értsd: egyre kevésbé éri meg a felülméretezett vízforgatási ráta), viszont ezzel szemben szerencsére a nagyobb víztömeg is annál stabilabb minőségű marad (lassabban koszolódik el), tehát a nagy, 300-400 liter fölötti aksiknál már a gazdaságosság miatt elegendő kisebb átforgatási rátával számolni. (500-600 literes víztartalom fölött meg érdemes inkább egy alsópolcos ülepítőmedence elkészítésén elgondolkodni.) Általános tapasztalat az, hogy minél nagyobb az akvárium, annál kevesebb problémát jelent a tisztántartása, amihez nagyban hozzájárul a szűrőn kívül az aljzat átgondolt megválasztása és a kinti etetés is.

A fenti számok természetesen nem kőbe vésett szabályok, de a szűrőkre is érvényes: minél nagyobb, annál jobb. Ahogy mondani szokták, nincsen túlszűrt akvárium!

Jó ár/érték alapú választást jelentenek nekünk is az akvakertészek által előszeretettel használt Tetratec EX, Eheim EccoPro vagy Eheim Professionel II-III. szériák külső szűrői. Természetesen minden más, jó minőségű márka termékei is sikerrel használhatóak.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS PÉLDÁKKAL

Nézzük, hogyan lehet ezt a gyakorlatba átültetni, különböző méretű élőhelyhez igazítva!

Fontos! A szűrő teljesítményét mindig az akvárium tényleges víztartalmához mérten válasszuk, tehát NEM az üveg űrtartalma a mérvadó! Az alábbi példáknál a vízmennyiséget a felső peremnél 10-15 centivel alacsonyabb vízmagassággal számoltam, mert a tekik bizony kimásznak, ha hagyjuk. Pl. H60xSZ30xM36cm üveg ~ H60xSZ30xM26cm víz = 46,8 liter víztartalom.

Fontos! Soha ne kalkulálj kevesebb vízmennyiséggel csak azért, hogy kisebb szűrőt vegyél! A teknősödnek kellő úszástérre van szüksége, melyet az itthon tartott fajták többségénél a lehető legjobban teletöltött akváriummal érhetünk el! Ha növendék állatod van, akkor is fél éves korától már a maximális vízmennyiséghez kell szoktatni, tehát nem érdemes erre az első fél évre egy gyenge szűrőt megvenni, hiszen ha minden jól alakul, évtizedekig lesztek együtt...

Fontos! Az egyes gyártók kifejezetten teknősöknek ajánlott szűrői haszontalanok, mert hibás szemlélettel tervezték őket. Még egyetlen egy ilyen eszközt sem láttam, mely alkalmas lenne egy modern, nagy víztartalmú teknősös akvárium tisztántartására. Ehelyett nekünk is normál akvarisztikai célú külső szűrőket érdemes használnunk.

Az alábbi tipikus méretű akváriumokhoz 3-3 teljesítménybeli kategóriát rendeltem, melyek értelemszerűen anyagi lehetőségeid szerint választandóak. Én minden esetben legalább az "optimum" kategóriát javasolnám, de a "minimummal" is el lehet boldogulni. Fontos még kiemelnem, hogy az elvárható szűrési minőség miatt az ajánlásom alapértelmezettnek tekinti, hogy ezek az eszközök mind minőségi biológiai szűrőanyagokkal vannak feltöltve (tehát nem csak szivaccsal). Az Eheim-ek esetén ez már a gyári kiszerelésben adott, de a Tetratec EX családhoz és sok más márka termékeihez mindig utólag kell őket megvenni. Ezzel bővebben a következő, "Szűrőanyagok" című fejezetben foglalkozom!

A méreteket mindig hosszúság X szélesség X magasság sorrendben adom meg!

Egyet tarts fejben: minél nagyobb, annál jobb!
  • SZŰRŐTÍPUS KIVÁLASZTÁSA AZ AKVÁRIUMODHOZ

    NANO AKVÁRIUMOK 60 cm-es hossz alatt, 1-40 Liter közötti víztartalommal
    Ilyen kis méretben NE tarts semmilyen fajta teknőst, még bébit se, mert felelőtlenség!

    KIS AKVÁRIUM (A) - pl. 60x35x35cm-es üveg, benne kb. 60 liter vízzel
    Egy-két bébiteknős átmeneti lakóhelye lehet a kikeléstől számított első 6 hónapban, de ez még mindig túl kicsi méret, sürgősen cseréld nagyobbra! Nem vicc.
    MINIMUM: Eheim 2211 Classic 150 (300 liter/óra - lph)
    OPTIMUM: Eheim 2213 Classic 250 (450 lph) vagy Eheim 2032 Ecco Pro 130 (500 lph)
    TOP: Tetratec EX 600 (600 lph) vagy Eheim 2034 Ecco Pro 200 (600 lph)

    KIS AKVÁRIUM (B) - pl. 80x45x45cm-es üveg, benne kb. 110 liter vízzel AJÁNLOTT INDULÓ AKVÁRIUM KISTEKNŐSÖKHÖZ!
    Ettől a mérettől kezdődik az ideális élettér egy-két növendék iszap/pézsmateknős számára, illetve átmeneti szállás lehet egy-két fiatal, 8cm alatti ékszerteknős vagy hasonló úszásigényű állat számára.
    MIN: Tetratec EX 600 (600 lph) vagy Eheim 2034 Ecco Pro 200 (600 lph)
    OPT: Tetratec EX 800 (800 lph) vagy Eheim 2036 Ecco Pro 300 (750 lph) vagy Eheim 2071 (950 lph) vagy Eheim 2073 (1050 lph)
    TOP: Tetratec EX 1200 (1200 lph) vagy Eheim 2075 Professionel3 (1250 lph)

    KÖZEPES AKVÁRIUM (A) - pl. 100x50x60cm-es üveg, benne 225 liter vízzel
    Elfogadható élettér 1-2 növendék ékszerteknős vagy hasonló úszásigényű növendék állat számára, 12 centis páncélhossz alatt, ivarérettség előtt.
    MIN: Eheim 2073 (1050 lph) vagy hasonló
    OPT: Tetratec EX 1200 (1200 lph) vagy Eheim 2075 Professionel3 (1250 lph)
    TOP: 2db Tetratec EX 800 (1600 lph)

    KÖZEPES AKVÁRIUM (B) - pl. 120x50x50 cm-es üveg, benne 210 liter vízzel.
    Ideális hely 1-2db felnőtt iszap- vagy pézsmateknős számára. Ha még van helyed, nyugodtan megtoldhatod a hosszt pár 10 centivel!
    MIN: Eheim 2073 (1050 lph) vagy hasonló
    OPT: Tetratec EX 1200 (1200 lph) vagy Eheim 2075 Professionel3 (1250 lph)
    TOP: 2db Tetratec EX 800 (1600 lph)

    KÖZEPES AKVÁRIUM (C) - pl. 120x60x60 cm, 325 liter vízzel
    Ettől a mérettől kezdődik a minimum élettér egyetlen 18 cm alatti hím ékszerteknős, tarajos teknős, vöröshasú huszárteknős vagy hasonló méretű, nagy úszásigényű állat számára. Az ideális lakhely 150 cm-es hossz felé van!
    MIN: Tetratec EX 1200 (1200 lph) vagy Eheim 2075 Professionel3 (1250 lph)
    OPT: 2db Tetratec EX 800 (1600 lph)
    TOP: 2db Tetratec EX 1200 (2400 lph) vagy Eheim 2260 Classic 1500XL (2400 lph)
    TOP*: Alsópolcos szűrőakvárium egy Eheim Compact+ 3000 vízpumpával (Ár/érték arányban verhetetlen, csak barkácsolni kell hozzá).
    + bármelyik verzióhoz egy-két áramoltató pumpa használata ajánlott!

    KÖZEPES AKVÁRIUM (D) - pl. 150x60x60 cm, 405 liter vízzel
    Ez az elfogadható legkisebb élettér maximum 2db 18cm páncélméret alatti ékszerteknős, tarajos teknős, vöröshasú huszárteknős számára. A hasonló úszásigényű fajokra ugyanez értendő.
    Az előbb említett fajoknál az ideális lakhely a 180 cm-es hossz felé van...
    Kígyónyakú teknős (Chelodina sp.): ez a minimális méret egy 1db egyedülálló hím számára, a nőstényeknek viszont ez kevés.

    MIN: 2db Tetratec EX 800 (1600 lph)
    OPT: 2db Tetratec EX 1200 (2400 lph) vagy Eheim 2260 Classic 1500XL (2400 lph) + áramoltató pumpa
    TOP: Fluval FX6 (3500 lph) vagy alsópolcos szűrőakvárium.
    TOP*: Alsópolcos szűrőakvárium egy Eheim Compact+ 3000 vízpumpával (Ár/érték arányban verhetetlen, csak barkácsolni kell hozzá).
    + Bármelyik szűrőverziót is választanád, mellé nagy segítség egy-két áramoltató pumpa használata (ld. az áramoltatókról szóló kiemelt részt alább).

    NAGY AKVÁRIUM (A) - pl. 180x60x60 cm, 485 liter vízzel
    Ettől a mérettől kezdődik az elfogadható minimum élettér 2-3 felnőtt, 20 centis páncélhossz feletti teknős számára. Itt kezdődik a felnőtt lágyhéjú teknősök territóruma is, robbanékonyságuk miatt kisebben nem jó tartani őket.
    MIN: 2db Tetratec EX 1200 (2400 lph) vagy 1db Eheim 2260 Classic 1500XL (2400 lph) + áramoltató pumpa
    OPT: 1db Eheim 2260 Classic 1500XL (csak vödör) és 1db Eheim Universal 3400 lph pumpa vagy 1db Fluval FX6 (3500 lph)
    TOP: Alsópolcos szűrőakvárium egy Eheim Compact+ 5000 vízpumpával (Ár/érték arányban verhetetlen, csak barkácsolni kell hozzá).
    + egy-két áramoltató pumpa használata (ld. az áramoltatókról szóló kiemelt részt alább).

    NAGY AKVÁRIUM (B) - pl. 200x60x60 cm, 540 liter vízzel
    Ekkora életteret minden nagy úszásigényű teknős meghálál, legyen az vöröshasú huszárteknős, bármely kígyónyakú teknős, lágyhéjú teknős-félék, és itt kezdődik a felnőtt kétkarmú teknősök minimum medencemérete is, mely ideálisan még ennél is nagyobb kellene legyen.
    OPTIMUM SZŰRÉS: 1db Eheim 2260 Classic 1500XL (csak vödör) és 1db Eheim Universal 3400 lph pumpa vagy 1db Fluval FX6 (3500 lph)
    TOP: Alsópolcos szűrőakvárium egy Eheim Compact+ 5000 vízpumpával (Ár/érték arányban verhetetlen, csak barkácsolni kell hozzá).
    + egy-két áramoltató pumpa használata (ld. az áramoltatókról szóló kiemelt részt alább).
///

Ahogy láttad, több helyen is kettő darab szűrőt javaslok, mert az adott akvárium méretéhez elvárt vízforgatási rátát és szűrőfelületet már egyetlen eszközzel nem lehet optimálisan ellátni, vagy csak aránytalanul magas költséggel. Azt nem árt tudni, hogy két szűrő mindig eredményesebb munkát tud végezni, mert két irányból tudja átmozgatni a vizet (pl. hosszúkás akváriumoknál), és dulpa akkora biológiai lebontást végeznek. Ebben a kategóriában már sajnos komoly költségek hárulnak az elhivatott teknőstartókra, amit csak kellő szemfülességgel lehet csökkenteni (használtpiacról beszerzés vagy barkácsolás).

TIPP - Áramoltató pumpák: A 100 cm-es hosszúságú akváriummérettől felfele nagyon sok gondot levesz a vállunkról, ha egy időzített keringető pumpát is használunk (naponta pár alkalommal aktiválva), mely egyenletes vízáramlást biztosít a vízközben. Sodrásával felkavarja a mulmot az aljzatról (kevesebbet kell talajporszívózni), illetve eltünteti az apró úszó szennyeződéseket is, bejuttatva mindezt a külső szűrőbe. Ezeken túl a növényeknek egyenletesebb lesz a tápanyagellátása, illetve lesodorjuk az üledéket a levelekről, a víz oxigéndúsabb lesz a felszín fodrozódása miatt, így végeredményben hatékonyabb lesz a biológiai szűrés is! Továbbá mozgalmas környzetet biztosítunk az állatok számára, mintha élővízben lennének. Példák: Hydor Koralia Evo széria, Sunsun JVP széria, Tunze Turbelle széria, Eheim StreamON, Newa NeWave.

TIPP! Ha van kedved és lehetőséged barkácsolni, akkor a gyári eszközök árának töredékéért is lehet kiváló hatékonyságú külső szűrőket készíteni házilag. Bővebben itt: Teknősfórum: DIY külső szűrők topikja vagy keress rá a "sump filter", illetve az "alsópolcos szűrő" kifejezésekre.

TIPP! Kifejezetten ajánlom a figyelmedbe, hogy nézz szét a használtpiacon (akvarista fórumokon), mert jellemzően az új ár feléért lehet kapni kiváló szűrőket! Így könnyen elérhetővé válhat számunkra egy-egy felsőkategóriás felszerelés, akár még garanciásan is.

Tehát, akinek eddig a költségek voltak visszatartóak, a fenti ötletekkel felvértezve már el lehet felejteni a belső szűrőket, velük együtt a bűz miatti kényszeres gyakori vízcserét, a klóros csapvizet, az olajhártyás vízfelszínt, az úszó szennyeződéseket és a kórokozó tenyészészetet...

FIGYELEM! Mindig ellenőrizd a külső szűrő szívócsövén lévő védőrács fix rögzítését, nehogy leessen, és az állat a szívóerő csapdájába essen!

3. SZŰRŐANYAGOK

A szűrőket az alábbi szűrőközegek valamely kombinációjával szokás használni. Először vegyük sorra, melyik mire való.

A szűrőanyagok típusai

A. Mechanikai töltetek: kiszűrik a nagyobb hordalékos szennyeződéseket, illetve a különféle gyűrűk esetében az összerázódott anyag kis csatornái egyenletesen elosztják a szűrőbe érkező vízáramot a vödör teljes szélességében. Ilyenek például a kerámia gyűrűk (Eheim Mech), a kvarcüveg gyűrűk vagy a műanyag gyűrűk (Eheim MechPro), a perlonvatta, illetve a különböző lyukméretű szintetikus (kék) habszivacsok.

AB. Kombinált biológiai és mechanikai töltetek: ha kevés helyünk van a szűrőben, a két funkciót egybevonhatjuk ezekkel az anyagokkal. (Szivacsot azért mindenképpen tenni kell elé). Egyetlen példa az Eheim bioMech. Hacsak nem a szűrővel kapsz ilyen anyagot, nem sok értelme van pont ezt megvásárolnod. Ha kaptad, használd nyugodtan, ha venned kell, akkor jobban jársz a tisztán biológiai közegekkel (ld. alább).

B. Biológiai töltetek: a biológiai lebontásban hasznos baktériumok ezekben telepszenek meg igazán, lényegük a porózusság, mely nagy megtelepedési felületet biztosít a kolóniák számára. Anyaguk általában valamely természetes kőzet, mint a lávakő zúzalék, a zeolit, vagy a horzsakő (másnéven pumice vagy habkő, pl. a Seachem Matrix). De lehetnek mesterséges anyagok is, mint a Sera Siporax kerámiagyűrűi, vagy szinterelt üvegzúzalékok (Eheim Substrat és Substrat Pro). (A bio-balls néven árult műanyag "biolabdák" viszont nevükkel ellentétben tényleg nem különösebben alkalmasak erre a célra, ne tévesszen meg a feliratuk!)

Kép
Baktériumok lazulása a Matrix lyukacsaiban.

C. Kémiai töltetek: a víz kémhatását/keménységét/nyomelem tartalmát befolyásoló szűrőközegek. (Csak profiknak!)
- C1. ~ Kioldódásos kémiai közegek: Ezek nem kifejezetten szűrnek, hanem bizonyos anyagokat oldanak be az akvárium vizébe. Például ilyen a mészkő[dara] (kalcium karbonát), ami kálciumot old ki magából. Általában közvetlenül az akvárium aljzatába keverjük, de a külső szűrőben is hatékonyan alkalmazható. Hatása lúgosító, emeli a pH-t (az ausztrál teknősöknek ideális). // Pont ellentétes szerepe van a csersavat eregető tőzeg golyóknak (vagy tőzegmohának), mely savasító hatású, így csökkenti a pH-t. Ilyen az Eheim TORFpellets terméke, mely matamatáknak vagy más, savas vizet kedvelő dél-amerikai fajoknak lehet hasznos. Ezeket az anyagokat előírás szerint kell cserélni.
- C2. ~ Adszorpciós (elnyelődéses) (22.): ezek a közegek elnyelik a káros kemikáliákat (klór, kloramin, ammónia, foszfát, nitrit és nitrát) és további nyomelemeket (pl. vas). Kb. 4-5 hét után cserélendők, mivel telítődnek. Például ilyen az aktív szén, a foszfát-kivonó anyagok, a SZAT-gyanta vagy az akvakertészeknél roppant népszerű szintetikus Seachem Purigen (az utóbbi kettő tisztítható, regenerálható).

(Az egyes kategóriákba sorolt anyagok sokszor funkcióban nagy átfedést mutatnak, ezért lehetetlen lenne pontosan besorolni őket.)

Ezek rétegzése az akvaristák egyik nagy hitvitája: ahány ember és felhasználási terület, annyiféle variáció. Alapvetően a szűrés logikai folyamatát érdemes követnünk, ezen túl a különböző szűrőközegek használata már a pénztárcánk vastagságától és a célunktól függ. Kicsit más egy nagy hordalékot termelő növényes, más egy átlagos telepítésű halas vagy egy közepesen nagy kosszal járó hüllős akvárium egyensúlyát fenntartó rendszer. De azért mégsem annyira! Az alapfeladat ugyanaz, tehát a szűrőbe érkező vízből először fizikailag kell kiszűrnünk a hordalékot, majd a kémiai szennyeződéseket (ammónia, nitrit) kell a megfelelő baktériumokkal lebontatnunk. Ez utóbbi a nitrát-ciklus, másnéven nitrifikáció, avagy az ammónia nitritté majd nitráttá alakítása (24 és 25), melyről a fejezet elején már volt szó.

A szűrőanyagok elméleti sorrendje

A víz folyási irányában haladva...
1. Kerámiagyűrű (mechanikai előszűrés, ülepítés)
2. Habszivacs (mechanikai előszűrés)
3. Biológiai szűrőanyagok (minél több) + esetleg valamelyik kémiai adszorpciós közeg
4. Perlonvatta egy rétegben (mechanikai végszűrés)
  • PÉLDÁK A SZŰRŐANYAGOK KIVÁLASZTÁSÁHOZ

    Az alábbiakban különböző szűrőtöltet-kombinációkat sorolok fel egy 3 rekeszes külső szűrőhöz. A listán ahogy lefelé haladunk, annál hatékonyabb biológiai szűrést kapunk, illetve az adott kombináció költsége egyben annál magasabb is. Pénztárcádnak megfelelően érdemes ezek közül egy jobb összeállítást kiválasztani...

    Kép
    Kattints a képre a nagyításhoz!

    Négy rekeszes szűrő esetén érdemes megduplázni az egyik középső rekeszt, vagy legegyszerűbb esetben az első rekesz után be lehet iktatni mégegy adag habszivacsot.
Tippek a szűrőközegekről

- A teknősöknél nagyon jó mechanikai előszűrést végez a kerámiagyűrű és habszivacs kombinációja. A kerámiagyűrű kimérve is kapható, nekünk a nagy lyukú a megfelelő.
- A műanyag "biolabdák", melyeket egyes szűrőkhöz csomagolnak, gyakorlatilag haszontalanok: kicsi a felületük, maximum mulmosodva (hordalékkal megtelve) telepedhet meg benne valamennyi baktérium. Végső esetben egy gyakran takarított mechanikai közegnek lehet befogni őket.
- A biológiai közegek közül a legnagyobb porozitással, így felülettel is bíró anyagok: Sera Siporax, Eheim Substrat Pro, Seachem Matrix. Ezek végzik a leghatékonyabb biológiai szűrést. Erről mikroszkópos tesztek tanúskodnak itt.
- Figyelem! Sokszor kimérten is árulnak Siporax-nak látszó anyagokat, ezzel nagyon vigyázzunk, mert sokszor biológiai szűrésre alkalmatlan, nem porózus kerámiagyűrűket adnak! Ha biztosra akarunk menni, a gyártótól származó, zárt csomagolást válasszuk!
- A zeolit is jó bio közeg, de kalkulálni kell azzal, hogy keményíti a vizet, így enyhén lúgosít is. Ez mondjuk az ausztrál teknősöknél kifejezetten előnyt jelent.
- A lávakő nagy tömegben ad csak megfelelő biológiai felületet, ezért leginkább nagy méretű, egyedi készítésű akváriumszűrőkben és kerti tavi szűrőkben használják. Ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnánk külső szűrőkben is, csak kisebb hatékonysággal.
- Az aktív szén egy kiváló kémiai adszorpciós szűrőanyag, de rövid élettartama miatt kevésbé éri meg az akváriumban használni. Első indításnál, a nitrifikációs ciklus beálltáig jó szolgálatot tehet a káros anyagok felszívásában, majd pár hét után telítődve sajnos meg kell válnunk tőle, mivel a hatékonysága fokozatosan csökken, majd lassan elvész, végül pedig elkezdi kiereszteni a korábban felszívott tartalmát.
- A Seachem Purigen egy profi szintetikus adszorpciós közeg, amit a szénnel ellentétben újra lehet "indítani". A legapróbb mikroelemeket szívja fel, kristálytisztává teszi a vizet, akadályozza az algásodást. A tisztítását háztartási klóros fehérítőkkel lehet megoldani. Én személy szerint tartózkodnék attól, hogy használjam, mivel a legnagyobb gondosság ellenére is kerülhet a takarítás után mérgező anyag belőle a vízbe. Kellő körültekintéssel kezelendő!
- Figyeljünk oda, hogy ne tömjük meg túlzottan a szűrőtálcákat, mivel ez csökkenti a szűrő vízhozamát, továbbá a víz áramlási sebességét, így kevesebb oxigén jut a lebontó baktériumoknak, ezzel végül csökkentve azok számát. Végeredményben tehát gyengébb lesz a szűrés hatékonysága.
- A MechPro műanyag gyűrűkből álló anyag, melyek rövid szakaszokra vágott, kis átmérőjű gégecsövek. Jó tudni, hogy mivel könnyebb a víznél, ezért úszik, kényelmetlenné téve a szűrő tisztításakor a kiemelést/behelyezést. Ezért érdemes ún. szűrőhálóba tenni.
- Ugyanez a trükk használható a természetes kőzeteknél is (zeolit, Matrix), melyeknek változatos szemcsemérete miatt az egyes darabok áteshetnek a szűrőkosarak rácsozatán.


A BIOLÓGIAI SZŰRŐ ELINDÍTÁSA

Ha először indítasz külső, biológiai szűrést, akkor az alábbi lépések szerint haladj:

1. A berendezést megtöltöd a fent felsorolt szűrőanyagokkal, és folyó víz alatt leöblíted az egészet.
2. Feltöltöd a tartályát vízzel, majd lezárod és a használati útmutató szerint beüzemeled.
3. Igény szerint ezután baktériumkultúrát adagolsz az akvárium vizébe. Ha vannak már benne állatok, ennek nincs akkora jelentősége, maximum meggyorsítja kicsit a folyamatot.
4. A szűrő biológiai egyensúlyának beálltáig hetente cserélj vizet 30-50% mértékben, csakis előkezelt, min. 24 óráig pihentetett csapvízzel.
5. Közben folyamatosan víztesztekkel monitorozd a vízminőséget (ammónia, nitrit, nitrát). Az egyensúly akkor állt be, ha az ammónia szint 0 ppm, a nitrit 0 ppm és a nitrát kb. 40ppm-nél megállapodik. Ez utóbbit egyszerűen csak a vízcserék gyakoriságának beállításával lehet kordában tartani. 6 hét elteltével át lehet állni a 2-3 heti 25%-os vízcserére.

TAKARÍTÁS

Takarítóeszközök

Tarts mágneses algakaparót, szifonos talajtisztító/iszapoló pumpát és egy jóféle nyeles hálót, amivel az úszó szennyeződéseket tudod lehalászni!

Figyelem! Soha ne használj háztartási/kertészeti vegyszereket az akváriumban, és a közvetlen környezetében! Takarításhoz az egyetlen ajánlott, jól bevált tisztítószer az ételecet, mely 20%-os sűrűségben elegendő hatásfokúnak bizonyul pl. üvegpucolásra, a szűrőrendszerek szilikon csöveinek, az etetőlavórnak és az akvárium berendezési tárgyainak tisztításához. Nedvesíts be vele egy vattapamacsot, aztán hajrá! Használat után bő vízzel öblítsd le a felületeken ragadt maradékot, majd az öblítővízet ereszd le!

Praktikus jótanács, hogy az akvarizáláshoz használt edényeket, keféket, rongyokat, szivacsokat, csöveket ne használd másra, nehogy kapcsolatba kerüljenek vegyszerekkel, illetve az állataid megóvásán túl elkerülendő, nehogy te magad is elkapj egy kellemetlen szalmonella fertőzést! Ez a baktérium az ember és más háziállatok számára is kórokozó, a hatását vélhetően mindenki ismeri. A teknősök jellemzően hordozói a betegségnek, általában minden külső jel nélkül. Gondozásuk után mindig moss alaposan kezet! A gyerekeknek (6 éves kor alatt) többek között ezért nem ajálott teknőst tartaniuk.

Szűrőtisztítás

A belső szűrőt eltömődéstől függően kb. 1-2 hetente érdemes átöblíteni.

A külső szűrőt ne bolygasd túl gyakran, mivel a benne lakó hasznos baktériumtelepek háborítatlanul tudnak életben maradni. Az alábbi irányadó hasznos lehet a szűrőtisztítás ütemezéséhez:

- Biológiai szűrőanyagok (Siporax, Substrat pro, stb.) és kerámiagyűrűk: elég pár havonta ellenőrizni őket, amikor már a szűrő vízforgatási teljesítménye kissé lecsökken, például növényi hordalék okozta eltömődés miatt. Egy vödörbe levett akváriumvízben kell kosarastul átöblíteni őket. Tipp: az kosarakat egyenként belemeríted a vödörbe, majd óvatos fel-le mozgatással kirázod a tartalmuk közül a hordalékot. Ilyenkor leöntheted az éppen kipakolt szűrőtartály alján összegyűlt, leülepedett saras folyadékot is.

- Habszivacsok (mechanikai közeg): havonta ránézel, és akváriumvízben kinyomkodod a benne felgyülemlett hordalékot. 1-2 évente, elhasználtságtól függően érdemes kicserélni.

- Perlonvatta (mechanikai közeg): havonta érdemes újra cserélni. A többszöri újrahasznosítás során túltömődik és visszaereszti a koszt, illetve elkezd szétmállani, így a szöszök eltömíthetik a rotort, és visszajuthatnak az akváriumba.

- Szűrőcsövek: a külső szűrő ki- és beömlői. Gyakoriság: mihelyst barnás lerakódást látsz a csövek belső falán, jöhet a pucolás. Ezeket üvegtisztító kefével (pl. JBL Cleany Brush) lehet átmosni folyóvíz alatt.

- Rotor: a külső szűrő rotorját érdemes minden szétszedéskor megnézni, puha szivaccsal letörölni, a rotorházat egy puha fejű fogkefével megtisztítani a lerakódott biofilmtől. Figyelj oda, hogy a rotor eltávolításakor nehogy eltörd a kerámiatengelyt! Mindig legyen otthon tartalék belőle, ez 1-2 ezer forintos tétel.

- Tömítések: a külső szűrő gumitömítései létfontosságúak, hogy a rendszer zárt maradjon, és ne árasszuk el a szobát vízzel. Ezeket fontos folyamatosan monitorozni és karbantartani, mert az idők során bizony elhasználódnak. A legjobb eszköz erre a szilikon kenőanyagot tartalmazó spray (Eheim Maintenance Spray). Mindig legyen otthon tartalék gumigyűrű szett, hogy hiba esetén ne kelljen még pár órára se leállni a szűréssel, mivel az az egész baktériumkultúra halálát jelentené. Ez 2-3 ezer forintos tétel.

Kép

Fontos!

- Soha ne csapvízben takarítsd a szűrőanyagokat, mivel a klór megöli a benne lévő hasznos baktériumokat és kezdhetjük előről kivárni a nitrifikációs ciklus egyensúlyának kialakulását.
- A külső szűrő sohasem állhat le 30 percnél hosszabb időre, mivel a vízáramlás megszűnése után rövid idővel elindul a benne élő hasznos baktériumflóra rohamos pusztulása. Ez kb. fél óra után már olyan mértékű, hogy a kialakult nitrifikációs egyensúly felborulhat, és megint várhatsz hónapokat az egyensúly újbóli helyreállására.

Vízcsere
Az alábbi adatok egy megfelelően elvárt erős biológiai szűrőrendszer használata mellett érvényesek!

Előkészítése:
→ Csapvíz esetén pihentesd azt 1-2 napig egy megfelelő méretű, más célra nem használt vizeshordóban, hogy a klór elpárologjon belőle. Porlasztóköves beoldású légpumpával fel lehet gyorsítani a folyamatot.
→ Amennyiben fordított ozmózissal tisztított vizet használnál, nagyon fontos a TDS (teljes oldott sótartalom) precíz, milligrammra pontos visszaállítása! (Figyelem, ez nem keverendő a fent említett gombaölő brakkosító sózással!) Ehhez mindenképpen konzultálj egy szakértővel, mert könnyen kárt okozhatsz az állataidban (veseelégtelenség), ezért ez csak profiknak való módszer!
→ Ha kútvizet használnál fel, akkor az előírásoknak megfelelő gyakorisággal vizsgáltasd be, hogy ivóvíznek számít-e! Ha bármi olyan szennyezés lenne benne, amitől te sem innád meg, ne használd az akváriumhoz se!
→ Az esővíz minősége annyi tényezőtől függ, annyira változékony, hogy kevés ember lehet az országban, aki stabilan tiszta vizet tudna így nyerni. Használatát nem ajánlom!
→ Az előkészített vizet trópusi teknős esetén egy megfelelő méretű termosztátos akváriumi fűtővel melegítsd fel (télen-nyáron) a kívánt hőfokra! Soha ne tölts rá az akváriumra hidegebb vagy melegebb vizet, mint amilyen éppen benne van! Csak plusz-mínusz 1 fok eltérés megengedhető.
→ Megfelelő vízhőmérséklet esetén pumpáld át a vizet a hordóból az akváriumba! Erre bármilyen elektromos akváriumi vízpumpa alkalmas, például az Eheim Compact 1000 vagy a Hydor Seltz 1200. Végső esetben marad a vödrözés, csak a derekad ne bánja!

Vízelőkészítő szerek:
A vízelőkészítőknek nincs különösebb jelentőségük a teknőstartásnál, de megfelelően használva azért nem ártanak. Annyi előnyük van, legalábbis a minőségibb fajtáknak, hogy a klór mellett a klóramint is semlegesítik, ami pihentetés mellett sem párolog el. Néhány vízszolgáltató ez utóbbit teszi a vezetékes vízbe, így nem árt utánaérdeklődni az ügyfélszolgálatuknál. Fontos: nem szabad félreérteni, ha egy vízkezelőre ráírják, semlegesíti az ammóniát és a nitritet! Mivel ez csak a felhasználás adott időpontjára érvényes, és ezek a káros anyagok az állatok végtermékéből újratermelődnek, így e szerepének sok értelme a teknősökre nézve nincsen, és nem is helyettesítheti a jó szűrést és a rendszeres vízcseréket!

Vízcsere gyakorisága:
→ 2-3 hetente 25-30%. Ez nem kőbe vésett szabály, érdemes a saját akváriumhoz igazítani! Ritkábban semmiképp ne legyen, de ha a nitrátszint túlzott mértéke megköveteli, lehet akár hetente egyszer 50% is. Használhatsz kezdetben JBL NO3 csepptesztet, hogy pontosan be tudd lőni az ismétlés rutinját.
(Figyelem! Akváriumi só használata esetén ilyenkor a leszívott veszteség arányában pótolni kell!)
→ Szifonos talajporszívózás esetén max. 10%, szükség szerint akár hetente, de összevonható a részleges vízcserékkel is
→ A párolgás okozta vízveszteség pótlása: szükség szerint akár naponta. (Párolgás esetén a sótartalom visszamarad, nem kell pótolni. Figyelni kell viszont arra, hogy jelentős elpárolgott vízmennyiség esetén nőni fog a víz sóssága, ezért a vízpótlást sose hanyagoljuk el!)

További olvasmány a témában

- Teknősfórum: szűrők topikja
- Teknősfórum: DIY külső szűrők topikja
- Akvakertész fórum: a szűrőanyagokról

Keywords: teknős teknősök teknősnek teknősöknek akvárium akváriumi terrárium terráriumi víz vizének vízi vizi vízszűrés szűrés biológiai lebontás nitrifikáció baktérium vízminőség minősége szűrő

BUTTON_TOPIC_LOCKED